Mecsek News

MECSEKES VAGYOK

Interjú KISS GERGŐ, PEKKÁval

Egy újabb “mecsekes beszélgetés”, egy egészen új mecsekessel.
Fogadjátok szeretettel újabb interjúnkat, melyben ezúttal Kiss Gergőt, új tánckarvezetőnket szeretnénk bemutatni Nektek!

„Mi abban bízunk, hogy egy hosszabb, lassabban kiteljesedő úttal talán mélyebben és több irányból lehet megerősíteni azt a világot, amit szeretnénk elérni.„

-beszélgetés Kiss Gergővel, a Mecsek Táncegyüttes tánckarvezetőjével-

Alázat. Ez a szó jut eszembe, ha Dórira és Gergőre gondolok. Alázat a munka iránt, alázat az emberek iránt, alázat a múlt iránt, alázat a jelen és a jövő iránt.
Drozdovszky Dóri és Kiss Gergő augusztusban vették át az együttes vezetését, belecsöppenve a sűrűjébe, hiszen két hét állt rendelkezésükre felkészíteni a március óta nem táncolt lábakat a Bőköz Fesztiválra. És sikerült. Alázattal és elszántsággal. Megtanulták repertoárunkat, és nemcsak minket vezettek vissza a színpadi világba, hanem ők maguk is beálltak velünk a számainkba. Alázattal és elszántsággal.
Elsőként fogadjátok szeretettel a Gergővel készült interjút, majd nemsokára párját, Dórit is bemutatjuk Nektek.
-Mindenképpen valahová vidékre szerettünk volna menni, mert a családalapítást nem Budapesten képzeljük el. Egy olyan helyet kerestünk, ahol a néptáncoktatásban a teljes folytonosságot ki lehet építeni a gyerekektől a felnőttekig, akár a senior korosztályokig. Az is cél lehetett volna, hogy elölről kezdjük, és összeszedjünk egy csapatot, de itt egy ideális állapot fogadott minket: van egy alap, és erre építkezve lehet bővülni.
-Nagyon örültünk, amikor megláttuk a hirdetést a FolkMagazinban, hogy a Mecsek Táncegyüttes tánckarvezetőket keres. Aztán elkezdtünk beszélgetni Szabó Sanyival és egymásra találtunk. Látszott, hogy összeérnek a szálak és a kereslet meg a kínálat megtalálta egymást. Nagyon jól is érezzük magunkat. Borzasztóan szimpatikus az a társaság, aki itt van. Nem voltak egyszerű helyzetben, egyrészt a járványhelyzet miatt is egy nehéz idő volt, másrészt korábban nagyon jó vezetők voltak, de az, hogy messziről jártak tanítani, az megnehezítette a táncosokkal való aktív napi kapcsolatot. Szerencsések vagyunk, mert nem volt máshol kötelezettség az életünkben, így megtehettük, hogy ideköltözünk, és minden szinten beleállunk ebbe a munkába. A táncosok mentalitása, az hihetetlen. Az, hogy 4-5 nehezebb, bizonytalan év után ennyien megmaradtak, és nagy lelkesedéssel jönnek, az valami fantasztikus! Aki családos lesz, ő sem esik ki, hanem megoldható a kapcsolódás, és organikusan folytatódik tovább a csoport élete velük: eljönnek babával, és megoldják, hogy egyszer az egyikük táncol, utána a másikuk. Ami számunkra is természetes, és nagyon boldogok vagyunk, hogy egy ilyen közösségbe csöppentünk. Úgy érezzük, hogy kölcsönösen egymásra találtunk az együttessel.
Alázat az ember, alázat a közösség iránt. Ez a pár sor is ékes példája ennek a mentalitásnak. Az idáig vezető útról kérdeztem Gergőt: hol, hogyan formálódott ez az erős elköteleződés a néptánc továbbadása iránt.
-A Táncművészeti elvégzése után a Honvéd Együtteshez kerültem hivatásos táncosnak. Akkor úgy gondoltam, hogy az előadóművészet lesz a jó irány, nem tudtam elképzelni magamat még tánctanárként. Aztán egy véletlen folytán csöppentem bele ebbe a részébe, és benne maradtam. A hivatásos táncos időszakom alatt körvonalazódott bennem, hogy hozzám másfajta irány áll közel. Egy darabig vacilláltam, hogy átmenjek egy másik együttesbe, de nem lett volna erőm újra beletagozódni egy másik társaságba, munkába. Azon is gondolkoztam, hogy teljesen abbahagyjam a néptáncot, és valami mást kezdjek el, de nem tudtam ezt csinálni.
És akkor jött egy lehetőség. Martonvásáron megüresedett egy hely a művészeti iskolában, és mellette a Százszorszép Együttes vezetésébe is lehetőség nyílt besegíteni.
-Ott egy másfajta, hozzád közelebb álló szellemiséggel találkoztál?
-Volt egy nagyon komoly háttere az ottani oktatásnak, meg az együttesnek. Egyrészt ott a néptáncoktatást az egyik nagyon nagy gyermekpedagógus, Salamon Erzsi néni indította el, aki Foltin Jolánékkal a gyermekoktatást megalapozta. Másrészt Szabó Szilárd és Németh Ildikó kerültek oda a felnőtt együtteshez. Azért az ő vonaluk az nagyon jellemzően ott volt, mint egy örökség, amitől teljesen el is lehetett volna térni, de igazából a gondolkodásmódom, az nagyon sok mindenben hasonlít, és az ő irányvonalukat próbáltam tovább vinni. Az mély víz volt, mert egyből óvodástól felnőttkorig kellett tanítani. Igazából ott alakult ki, hogy mi a tanításhoz, vezetéshez való hozzáállásom.
-És mi a hozzáállásod, milyen értékek mentén dolgozol?
-Nagyon fontos számomra, hogy ez a népi kultúra egy fantasztikusan komplex képződmény, ami ugyan évszázadokon keresztül ott volt az elit magas kultúra mellett, de mégis egy teljesen más világ. Az ember, hogyha ebbe nyitott szemmel belekerül, akkor olyan érzés, mintha egy afrikai törzsi kultúrára rácsodálkozna: végtelenül más, mint a mai városi kultúra, és csodálatos értékek vannak benne, mind az egyén számára, mind a közösség számára. Tulajdonképpen ennek a megismerése egyedül nem is megy, hanem a legjobb egy csoporttal, közösségben megélni. Ennek az átélése, megismertetése, hogy valamilyen módon az életünk és mások életének részévé váljon ez a kultúra, ez motivál. Természetesen ezt nem lehet erőltetni, de ha valaki ráharap, onnantól lehet ebben segíteni.
Fantasztikus közösségeket lehet létrehozni a népi kultúrán keresztül! Hatalmas kincses tárház ez, és mindenki megtalálja benne a számára megfelelőt: aki bulizni szeretne, az a bulit; aki táncolni, énekelni szeret jobban, az azt; akit a történelem érdekel, az izgalmas történelmi távlatokra és összefüggésekre talál; aki tudományosan érdeklődik, annak is lehet érdekesség benne. Szóval nagyon-nagyon sokrétű. A közösséget pedig olyan formán megélni, ahogy egy ilyen táncházban meg lehet, az nagyon különleges és egyedülálló.
-Dórival egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott összhang van köztetek a munkában. Hogy alakult ki a munkastílusotok, felosztásotok, és hogy hat ki ez az életetek egyéb területére?
-Martonvásáron kezdtünk el együtt tanítani, és ez nagyon jó és nagyon jó lett! Ez nem csak egy állás. Persze „munka”, de inkább talán hivatás, amit a magánéletben is megélünk. Ha hazamegyünk, akkor nem az van, hogy nem visszük haza a munkát, hanem igenis hazavisszük. Átbeszéljük a történteket, azt is, ami rossz volt. Ahogy a táncban is erre a harmonikus, tiszteletteli összhangra törekszünk, úgy a munkában is ezt el lehet érni. Biztos, hogy mind a kettőnknek a természetéből is jön ez higgadt, figyelmes és érdeklődő attitűd. Dolgoztunk rajta, de tudattalanul. Tulajdonképpen ez magától alakul azáltal, ahogy folyamatosan gondolkozunk rajta, beszélünk róla, hogy hogyan lehetne ezt másképp csinálni; ami nem működik, rajtunk múlt- nem rajtunk múlt; próbáljuk meg legközelebb máshogy- de hogy… És ez folyamatosan alakul. Hibázni bármikor lehet. Az jó! Az visz aztán előre, hogy azon dolgozzunk. Ezt a szemléletet aztán ha tovább tudom adni a táncban, az meg pláne nagyon jó, mert a tánctanuláshoz is borzasztóan sok türelem kell. Eltérő típusú táncosok vannak: van, aki gyorsabb, van, aki lassabb, mindenki a maga módján, a maga saját útján tud közeledni a néptánchoz. Mi pedig mindenkit szeretnénk segíteni, a népi kultúra komplexitását a lehető legszélesebb spektrumon átadni, hogy mindenki, aki szeretne, be tudjon kapcsolódni, és így együtt tudjunk haladni. Ez a szemlélet, amiben mi dolgozunk, ez egy hosszabb út, az biztos, mert egy kemény irányítással gyorsan nagy eredményeket lehetne elérni, de mi abban bízunk, hogy egy ilyen hosszabb, lassabban kiteljesedő úttal talán mélyebben és több irányból lehet megerősíteni azt a világot, amit szeretnénk elérni.
-Miket terveztek itt Pécsen a közel és távoli jövőbe a Mecseknek?
-A vírus helyzet miatt most nagyon nehéz gondolkodni, különösen rövid távra. Ami nagyon szép gesztus lenne, az a Mecsek 65. éves jubileumának a lebonyolítása. De ez nagyon kérdéses ebben az időszakban. Minden esetre tervezünk, aztán meglátjuk mi valósulhat meg. Elkezdtünk beszélni róla, ismerkedünk a régebbi generáció tagjaival. Ez egy nagyon szép projekt lenne, mert ezek a jubileumok mindig összehozzák, megerősítik a csapatot, és segítik a generációk közötti átjárhatóságot.
Ehhez kicsit kapcsolódva beadtunk egy zenei pályázatot a Mecseket kísérő zenészek koncertsorozatára. Ez egy kiváló találkozási pont lenne. Egy nagyszabású műsort, ha meg lehet csinálni, akkor is nagyon jó ráhangolódás lenne. Ha nem jön össze a nagyműsor, akkor pedig ez adhatna egy találkozási pontot, ahol kicsit meg lehet élni ezt az együttlétet.
A jelenleg aktív csoportban belekezdtünk 3 táncanyagba. Ezekből szeretnénk koreográfiákat készíteni. Ez arra is jó, hogy ők megismerjék a mi stílusunkat, munkamódszerünket, meg mi is megismerjük a táncosokat. Ez az alap. Illetve rövid- középtávú cél, hogy egy erős repertoárt építsünk az együttesnek. Régi, valamint nem olyan régi számokból egy stabil repertoárt kialakítani, hogy bármilyen felkérés jön, akkor biztosan és gond nélkül tudjuk vállalni.
Valamint a saját székház megvalósítása, ami már kicsit a Mecsek Táncegyüttesen túlmutató cél is. A projekt folyamatban van egy ideje, mi belecsöppentünk ebbe, és szeretnénk beleállni. A pécsiekkel, baranyaiakkal beszélgetve bennünk is egyre erősödik, hogy fontos lenne egy komoly- nemcsak a Mecsek számára jó- székhelyet találni. Igazán jó lenne a dél-dunántúli folkéletnek, népzenének, néptáncnak egy olyan kulturális színterét kialakítani itt Pécsen, ami a folklór jegyében működik.
Alázat, elszántság, céltudatosság.
Egy nyugodt hangulatú beszélgetés.
A szeretettel, az összetartozás védjegyével átitatott tettrekészség.
Egy egymásra találás.
Élvezzük, és várjuk a további közös munkát, és reméljük, mielőbb a pécsiek is gyönyörködhetnek ennek az ismerkedésnek, kapcsolódásnak a gyümölcseiben.
-írta: Dénes Anett-

MECSEKES BABÁK SZÜLETTEK!

Az idei augusztus és szeptember 1-1 babát hozott nekünk a tánccsoportba.

 

 

Augusztusban Bures Zsófi és Tóth Márton kisbabája, Tóth Róza látott napvilágot…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

…szeptemberben pedig Nagyné Újvári Emeséhez és Nagy Gáborhoz érkezett meg Bori kistesója, Nagy Róza Panna.

 

Sok szeretettel gratulálunk a szülőknek, és jó egészséget, sok alvást kívánunk mindnyájuknak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MECSEKES BABÁNK SZÜLETETT- 2019-12-15.

 

A múlt hétvége nem csak a horgosi fesztivál miatt volt izgalmas együttesünkben. Vasárnap reggelre kedves táncospárunk, Petra és Márk, kisbabája Tihanyi Erzsébet Mária, Böbi látott napvilágot.
Márk szinte szó szerint a horgosi színpadról vágódott be az autóba és indult haza, de szerencsére nem maradt le a nagy pillanatról!

 

Nagy szeretettel gratulálunk Nekik, és reméljük mielőbb találkozhatunk élőben is Böbivel, mikor szüleit elkíséri a próbákra! 🤩🤗

 

VAJDASÁGI KAMARA NÉPTÁNCFESZTIVÁL- 2019-12-14.

Kedves Követőink!

A hétvégén Horgoson járt négy táncospárunk, ahol Számfira-Nagy Zita-Számfira Máté: “Regrut din Bihor” székelytelki román számát mutatták be a Vajdasági Kamara Táncegyüttesek Néptánc Fesztiválján. Sok dicsérő szóval, néhány megfontolásra érdemes építő kritikával, igazán jó élményekkel és a III. helyezéssel ért haza a kamaracsoport.

Nagy köszönet a fantasztikus zenei megvalósításért a Rozsdamaró Zenekarnak, valamint Tamás Áronnak és Szilágyi Andrásnak! 🙏
Köszönjük a szurkolást az itthoniaknak, reméljük mielőbb lesz lehetőségünk előttetek élőben is bemutatni ezt az új számot!🙏😉

Előzetesen fogadjátok szeretettel a horgoson készült videót róla!